AZ ERDŐDI VÁR LEGENDÁJA.
A Zilah-Szatmár közötti műúton haladva már egészen közel Szatmárhoz fekszik Erdőd nagyközség, városka . Annak is a Szatmár felé eső végén egy éles kanyar után jobboldalt a dombon magasodik a vár, mely nagyanyám szerint mindig vár. Már csak egy erősen romos állapotban lévő bástya áll belőle, (azóta helyrepofozták egy kicsit) pedig hajdan fontos erődítmény volt és pezsgő élet folyt falai között. Több gazdája is volt, mint a Drágffyak, Báthoryak, Károlyiak, viszont a Rákóczi-féle szabadságharc alatt a fejedelem is sokszor tartózkodott a várban családtagjaival együtt. Innen jó időben messzire lehet látni. Északkelet felé nézve jól kivehetőek a keleti Kárpátok hófedte csucsai az Avas- Gutin-Cibles (Széples) vulkanikus vonulata. Azt mesélik nagyon szép tinidzser lánya volt Rákóczi Ferencznek ( Vilma ). Sokan látták, mert ha tehette kint ült a parkban egy fonott székben kötögetett, vagy font és csengő hangon énekelt .
A szabadságharc bukása után Rákóczi Ferencz sokáig ott bujdosott a várban, a vár környékén . Volt ott éppen elég búvóhely amit az idegen behatoló, népsanyargató labancok nem ismertek. Amikor az osztrákok megszállták a várat és mintegy várfogságra ítélték a benne tartózkodókat a Rákóczi családjával együtt, még akkor is meg-meg látogatta szeretteit a Fejedelem. Az osztrák kémek sejtették a dolgot, mert szerte a vidéken az emberek beszélték, hogy itt, meg amott látták Rákóczit, de minden utána való nyomozás hiábavalónak bizonyult. Ügyes nyomkeresők jelentették, hogy a várba lóháton jár valaki. Minden reggel frissen seperték a vár környékén elszórt homokot és türelmesen vártak . Egy este jelentették, hogy a friss patkónyomok megismétlődnek a vár körül de a körözött személy elhagyta a várat. Határozottan látszottak a patkónyomok amint azok egyik irányból érkeznek és a másik irányba távoznak. Szorosabb inspekciót rendeltek el, minek eredményeképpen egy reggel jelentették, hogy a "madárka " bent van a kalitkában, most érkezett és a patkónyomok a várba vezetnek. Nosza össze is csődült a helyőrség, tűvé tették a várat, de nem találták meg Rákóczit . Ez a jelenség többször megismétlődött és már-már boszorkányságot sejtettek a dologban, viszont csak egy ravasz kuruc fogás volt az egész, a lóra fordítva verték fel a patkót. Ezért amikor elmenni látszott este, valójában érkezett és mikor jönni látszott reggel, akkor távozott . Így játszotta ki a lovas a nyomkeresők figyelmét .
Telt-múlt az idő, nem volt sietős a labancoknak a távozás, hiszen nagyon jól érezték magukat itt. Rákóczi lánya közben igen szép hajadonná cseperedett, mely tényt a várban gyakran megforduló labanchadnagy észre is vett és előnyösen ki is használt . Addig udvarolgatott a leányzónak amíg az fülig szerelmes lett a nyalka hadnagyba. Mind gyakrabban találkoztak, beszélgettek a várudvaron, meg a várat övező buja növényzetű parkban. Rákóczi-né nem nézte jó szemmel a fiatalok találkáit, de semmit sem tehetett a hatalom embere ellen. A hadnagy minden fortélyát bevetette, hogy megtudja Rákóczi fejedelem hollétét. Minden próbálkozása heves ellenállásba ütközött, mert a leányzó ügyes manőverrel mindig elterelte a szót az apjáról. Kis idő múlva a hadnagy újabb cselhez folyamodott . Egyik este amikor kettesben voltak, kis szelencét vett elő melyben egy gyémántos aranygyűrű volt. Elhitette a lánnyal, hogy feleségül akarja venni és a gyűrűt az ujjára húzta. Gyere Vilmácskám, mondta bájosan a hadnagy, mondjuk meg édesanyádnak is mit akarunk. De itthon van édesapám is, csúszott ki az elkábított bakfis száján a szó. Rögtön szájára is tette a kezét, ahogy ezt kikotyogta, de már nem tudta visszaszívni amit mondott. Több se kellett a hadnagynak, azonnal összetrombitáltatta a katonákat, kutatni kezdték a vár szobáit. Rákóczi alig tudott elmenekülni. Egy titkos ajtón kiszökött a várból és a vár mögött az erdőben egy másik átjárón eltűnt egy alagútban. Menekültében volt még annyi ideje, hogy elátkozza árulkodó leányát. A katonák felfedezték a sűrű növényzettel benőtt várárokban a titkos járatot, be is kerültek az alagútba ,ahol addig mentek amíg rá nem jöttek, hogy körbe-körbe forognak, majd valahogy jó későre bosszúsan előbújtak . Nem vették észre, hogy ott egy másik bejárat is van mely az igazi alagútba vezetett és amelyen a fejedelem egérutat nyert .A fejedelemmel együtt eltűnt a lánya is többé senki sem látta, senki sem hallott róla . Rossz szájak azt mesélték, megszökött a hadnaggyal . A körpince erdődi diákoskodásom alatt még látogatható állapotban volt. Sokszor jártunk benne. Vasárnaponként a közeli S.M.T. (Gép és traktorállomás) udvaráról elvettünk egy elhasznált olajszűrőt, azt meggyújtottuk és irány a körpince. Eleinte csak igen meghajolva tudtunk haladni, de aztán kiszélesedett a járat. Aki nem volt ismerős úgy járt mint a labancok, mert az volt az érzése,hogy előre halad ,aztán ketté vált az alagút arra biztatva a gyanútlan embert, hogy a baloldalin haladjon tovább, így visszatért a körforgásba . Ennek a körpincének a bejáratával szemben a vár irányába volt egy szinte láthatatlan, takart, keskenyebb boltíves alagút amelynek nyílása a sötétben nem is volt észrevehető (mára beomlott). Erről az alagútról azt tartják, hogy a nagykárolyi várral és a szatmári Kálvária templommal is összeköttetésben volt. Azon menekült volna el Rákóczi Ferencz.
Az erdődiek úgy mesélték, hogy Rákóczi lánya most is ott van valamelyik titkos alagútban, elátkozva hatalmas varangyos béka képében. Három kád pénzen ül, melyekben arany, ezüst és bronzérmék vannak. Minden évben az elátkozás napján a béka visszaváltozik leánnyá és feljön a vár elé a megszokott helyére, úgy tesz mintha kötne. Egyesek mesélték, hogy messziről látták amint ott ül a lány a vesszőből font karosszékben, búsan énekel, de megközelíteni nem lehet. Olyan mint egy árnyékkép ,csalóka szivárvány, hologram . Ahogy valaki megközelítené, eltűnik. Az átok szerint egy évben csak egy szemet köthet egy megkezdett szvetteren és csak akkor szabadul, ha azt befejezte. Van még egy módozata a szabadulásának, ha egy legény felkeresi a rejtekhelyén és a csúf békát megcsókolja . Állítólag ez egyszer meg is történt, viszont a béka a csók után eleven tűzzé változott s a legény hanyatt homlok menekült ki a labirintusból .
Az erdődi vár 1906-ban .
Azt mondják a történelem ismétli önmagát, mert valamivel több mint száz évvel, újabb szerelmi drámának lett tanúja az öreg erdődi vár . Itt udvarolt a híres költő Petőfi Sándor, Szendrei Júliának. Atyja Szendrei Ignácz is ellenezte a házasságot. Akkor költötte Petőfi azt a verset melyben ezt írja: "Álldogálok a tó partján, szomorúfűz mellett " Be is van írva ezen idézet egy kő obeliszkbe a várral szemben. Azonban az elvi kérdésekben járatlanok 1990-ben nagy vasrudakkal felfeszítették, megcsúfolták ezen ártatlan szerelem kőbe írt emlékét is.
Azóta még sok szerelmi történet zajlott le ott amit esetleg majd más ír le .
Az erdődi vár a tizenkilencedik században !
Dr. Nagy Antal 2009. Május 2.