CSIRKÉZÉS KRASZNABÉLTEKEN .
Valamikor, amikor nem a televízió meg a komputer előtt ültek az emberek, akkor is remekül tudtak a fiatalok szórakozni, játszani. Minden korcsoportnak meg volt a saját jellegzetes játéka. Így a csordás legények ( 10-18 év) akiket reggel feltarisznyáztak s kimentek a tehenekkel a Hosszú rétre, nem csak éppen azt lesték hogyan nő a fű, hogyan legel a marha, hanem igyekeztek kellemesen eltölteni a napot . Játszottak. A pásztorjátékok egyike mely annak idején Krasznabélteken is divatos volt, a csirkézés .
Csapatjáték. Legkevesebb négy személy szükséges hozzá, de ha többen vannak, nyolc- tízen akkor még izgalmasabb s mozgalmasabb a játék.
Kellékek:1. A csirke. Egy hat-hét centi magas 2,5 cm átmérőjű fahenger . Gyakorlatilag megteszi egy seprűnyéldarab. 2.Egy lapos kő, vagy két tégla, esetleg egy 20-25 cm magas fatönk. 3.Szélesebb cserefa,vagy foszni deszka. Hossza legalább 1 méter . 4.Pásztorbotok . Minden gyereknek saját botja volt, amivel terelték a marhákat.(Somfa,mogyorófa, vagy hasonlóan erős faanyagból készült bot, seprűnyél is megteszi .)
( a kellékek nagy részét elrejtették a mezőn, csak a botokkal tértek haza a legények)
A mérkőzés csapatválasztással kezdődött . Két csirkézni jól tudó legény botmérkőzéssel választott csapattársakat . Az egyik felkapja a botot és függőlegesen tartva, odadobja a tőle két három méter távolságra lévő fiúnak. Az elkapja ha lehet a közepén s függőlegesen tartva visszahozza az ellenlábasának. Amaz megmarkolja a botot közvetlenül a másik fiú keze fölött. Emez ugyanúgy válaszol s addig teszik rá kezeiket, amíg a bot végére érnek. Van, hogy alig látszik már ki a bot vége, de a gyerek oly erősen tudja azt megtartani, hogy két ujjal sem tudják a markából a botot kiverni, majd ezzel a fogással el kell dobja a botot vagy öt hat méterre bizonyítandó hogy azt birtokolja, ha nyerni akar. Ha így történik, akkor a botmérkőzést nyerő fiú választhat csapattársat és biztos, hogy a legjobbat. Aztán felváltva elválasztják két csapatra a jelenlévőket. Az egyik csapatból lesznek a botosok, a másik csapat a csirkefogók. Ha a jelenlévők páratlan számúak az egyik fiú elvállalja a bába szerepét . Ha páros számban vannak akkor a csirkefogókból az egyik fiú bába lesz . A bába nem más mint a csirke felállítója, pontosan a tönkre ferdén feltámasztott deszka hegyére-végére. Ez a játékos mindig a deszka közelében tartózkodik s mintegy bábáskodik a csirke felett. Megigazítja a deszkát, elkapja a csirkefogók által behajított csirkét . Ő nem rohangál ! Kidobja a sikertelen ütés által elfekvő botokat, amit gazdája csak megadott jelre szerezhet vissza. A sikeres ütéssel a bot is elég messze repül, de ha a csirkét nem találja el, azt ki kell rúgni. Ha a bot után szaladó gyerek, (gyerekek) később ér be (érnek be) és üti meg (ütik meg) a bottal a deszkát minthogy a csirkét visszahoznák, visszadobnák a bábának, a bot ,(botok ) akkor is kidobásra kerül ( kerülnek ). A csirke is a deszkát kell érintse, ha lehet hamarább mint a bot. Volt olyan ügyes gyerek, hogy a csirkével akár húsz méter távolságból is eltalálta a deszkát és kiáltotta: Gilt !
A játék lefolyása.
A deszka egyik végét feltámasztják a tönkre,vagy lapos kőre, a másik vége a földön fekszik . A bába a deszka legmagasabb pontjára állítja a henger alakú csirkét. Az első botos nekiszalad és a deszka végétől keresztbe húzott vonalat nem átlépve meglendíti a botot, azt nekiirányítja-hajítja a deszka hegyén álló csirkének (a botot elengedi s az röptében üti meg a csirkét ) . Ha az ütés sikeres ( kevés gyakorlat után remekül megy), a csirke pörögve, néha zúgva, felröpül és akár 50-60 métert is elszáll . A csirkefogók igyekeznek azt elkapni röptében. Ehhez sapkát, kalapot is lehet használni segédeszközül, mert puszta kézzel megfogni a csirkét egy kicsit fájdalmas . Ha sikerül a csirkét megfogni a kifogó gyerek elkiáltja magát,hogy málc. Erre a botosok levetik botjaikat s kimennek csirkét fogni, a csirkefogók pedig bemennek csirkét ütni, vagyis cserélnek a csapatok. ( A játékhoz nagyobb füves terület szükséges , házak között gyakori az ablaktörés).
Ha a csirkét nem sikerült megfogni röptében, akkor utánaszalad egy a landoláshoz legközelebb álló fiú és beszalad vele, vagy a bábának behajitja . A visszatérő csirkével a deszkát meg kell koppintani .
A bot az ütés után szintén elrepül, néha messzebb mint a csirke ( ez kedvezőtlen ütés). A botosnak a bot után kell futnia ,be kell mentse azt úgy hogy a deszkát is hallhatóan megüti. Ha a csirke hamarabb csattan a deszkán, a botot a bába keresztbe fektetve a lábfején, minél messzebb kirúgja. A botot kirúgni úgy is lehet, hogy a botot merőlegesen rászorítjuk a lábfejre és így próbáljuk minél messzebb kidobni a mezőbe. Ha a bába elügyetlenkedi a bot kirúgását és az közelre leesik, ott marad s könnyebb lesz begyűjteni.
A kirúgott botot (botokat ) egy következő sikeres ütés alkalmával lehet csak begyűjteni, mely ütést a csapattárs hajt végre. A jól ütő fiúk szándékosan a végére maradtak az ütéssorozatnak, hogy végveszély esetén megmentsék a csapatot a kieséstől. Volt úgy, hogy akár három vagy négy bot hevert kint s a gazdáik izgulva lesték, mekkorát üt utolsó társuk. Sikeres dobás-ütés után, mint a megbolydult hangyaboly szaladt mindenki a botjáért, mások a csirkéért. Nem volt ritka, hogy összeütköztek nagy igyekezetükben. Ha a botok mind elvesztek s nem sikerült bementeni őket, a játékosok kicserélődtek . A pásztorfiúk néha annyira belefeledkeztek a játékba, hogy a tehenek a kárba mentek s volt kapsz ha ezt otthon megtudták . Általában a mezőkerülő Rist Pista vitte a fiúk előtt a hírt haza s ilyenkor előkerült a nadrágszíj vagy a vízbe áztatott kötél is .
Megjegyzés. Ha a csirkét nem sikerült elütni, vagy csak a deszka mellé esett, a bába visszaállította azt egy másik ütésnek. Ha a bot nem repült elég messze azt a bába kirúgta. Az ütést megismételni nem volt szabad. Ha a bot messzebb került mint azt egy esetleges rúgással kidobni lehetett volna, nem nyúltak hozzá.
A játék tét nélküli, ügyességi játék . Számon tartották a jó ütőket s legközelebb azok választottak, vagy azok kerültek be elsőnek egyik vagy másik csapatba. A "tejfelesszájú" kezdők felnéztek rájuk . Volt, hogy olyan eredményes csapat verbuválódott össze, hogy a csirkefogóknak estig sem sikerült bekerülniük csirke ütni, hacsak a csirkét el nem kapták volna röptében. Olyan gyakorlott pásztorfiú is volt, hogy a legelőre menet előre megmondta melyik szarvát fogja eltalálni a pásztorbottal hátulról, több méter távolságból, a főkolompos tehénnek , mert ilyen is volt, amely mindig élen járt. Ma is van sok "főkolompos" az élen, kinek le is kéne törni a szarvát.
Dr.Nagy Antal , 2009.10. 12.