HÚSVÉTI TOJÁSHAJIGÁLÁS 

                                            KRASZNABÉLTEKEN .

    A soros legények kiváltsága volt ez a játék is. Kakastollal ékesített zöld kalapos, fehér inges, hózentrógeres, barna-rövidnadrágos, fehér térdharisnyás, pántos cipős legények járták Húsvét második napján a falut. Karjukon kosárral. Hárman négyen egy csoportot alkotva, a locsolással egybekötve végezték a tojásgyűjtést is. Belépvén az udvarra hangos "pi-pi-pi" kiáltásokkal kukoricát ( béltekiesen, málét ) szórtak a tyúkoknak. Az elősiető gazdasszonytól kotlóstojásokat kértek, amit azok már jó előre készenlétbe helyeztek.( Majdnem minden háznál volt kotlós.) Ha nem volt romlott tojás akkor a jó tojás is megfelelt (no-ná), de azt külön kosárba rakták . Húsvét harmadnapján délutánig a pincéktől övezett vásártéren hosszú sorokba kirakták az összeszedett záptojásokat . Két csapatra oszlottak a legények, melyeknek csapatkapitányai is voltak . Egy vagy több idősebb ember rendfenntartónak és bírónak volt megfogadva. ( Akkor még hallgattak a fiatalok az öregebbekre ! ) A csapatkapitányok fogadást kötöttek a bírák előtt a játék kimenetelére.
Az egyik csapat a tojáshajigálók csapata lett, a másik a futók csapata, akiknek amíg az előbbiek a tojásokat elhajigálták, atlétikai feladatot kellett véghez vigyenek, de ezt ott a helyszínen egyezték meg. Például: Ketten elszaladtok a szomszédfalu ( Szakasz- 6 km) temetőjébe és onnan egy jellegzetes fa, vagy bokor ágát elhozzátok, ha lehet hamarabb mint ahogy a tojáshajigálók a tojásokat elhajigálták volna. A táv attól függött mennyi tojás volt a földön hosszú sorokban egy méterre egymástól kirakva a pincesortól a vásártér aljáig . A bírák felügyeltek arra, hogy a tojásokat a szabályok alapján hajtsák el és ne tapossák össze ( mert ilyen is történt).
Ünnep harmadnapja lévén, templomozás után, úgymond az egész falu népe kivonult a pincék környékére, kosaraikban a húsvéti sonka maradványait, kalácsot, tésztát vittek. Kiültek a pincetetőkre, körbeállták a vásárteret úgy ünnepi ruhában megcsodálni, hogy a legények milyen messzire, milyen magasra hajigálják a záptojásokat. Ezt annak ellenére tették, hogy mindenki tudta mi fog következni .
A tojáshajigálásnak szigorú szabályai voltak, tojásszaladásnak is nevezték. A hajigálást adott jelre három vagy négy fiú kezdte,( a tojások mennyiségétől, a sorok számától függően) a tojássor alsó végétől indultak futva a felső végéig, onnan egy tojást felkapva visszaszaladtak a sor elejére s ott a szabad téren lendületből magasra vagy távolra hajitották a tojást . Ezt a folyamatot addig folytatták amíg a tojások mind elfogytak . ( Nem kis munka volt minden tojásért felszaladni a dombra, majd le a tojássor végéig, elhajitani a tojást és visszaszaladni . Tilos volt több tojást felszedni , habár néha előfordult . ) A másik csapat képviselői ez idő alatt futottak a megadott cél felé és vissza . Valamelyik évben az egyik futó a szakaszi temetőből (6 km) egy korhadt fejfával tért meg bizonyítandó, hogy ott járt ( megszidták s vissza kellett vigye azonnal, és vissza is vitte !) . Máskor a bélteki fürdő ( 4 km ) adminisztrátora adott pecsétes bizonylatot, vagy az Orbán kápolna ( 3 km dombra fel ) mellett volt egy szelídgesztenye fa ,onnan hoztak ágat stb.
A tojáshajigálás eredményeképpen, nem volt ritka dolog, hogy a záptojás a nézők fején, hátán ,ünnepi ruháján csattant el. Voltak itt is túlkapások. Direkt a tömeg felé irányították a tojászáport, vagy valamelyik haragost előre megfontoltan vadászták. A fiatal lányok is kaptak a bűzbombákból, sokan sírtak is, mert bepiszkolódott a szép ünnepi ruha. Nem volt ritka a tömegpánik, futás a pincék közzé, fák alá, udvarokra, akár kerítéseken át is . Jutott a sárga masszából a pincék s a házak falára sőt a pince gádorban békésen uzsonnázó polgárokra is. Néha a tojásba beledöglött csirke is megmutatkozott.
Ha a tojásokat hamarabb elhajgálták mintsem a másik csapat visszatért volna a bizonylattal, akkor a tojásosok megnyerték a fogadást, vagy fordítva. Ilyenkor történhetett meg, hogy a tojáshajigálók, mivel a kémek észrevették a a visszatérő futókat, nekiálltak összetaposni a még földön lévő tojásokat, hogy ne veszítsék el a fogadást. Persze ez szabályellenes volt és a bírák büntetését vonta maga után . Az illetőt kizárták a játékból és az ellenfél győzött.
 A versengés vége így is úgy is a vesztes csapatkapitány apjának a pincéjében ért véget. Megsütötték a friss tojásokat, hatalmas rántottát készítve belőlük, előkerültek a cigány-zenészek, János, Karcsi, vagy Elemér bandája, húzták a talpalávalót, folyt a bor és reggelig mulattak. 

A képen jelenleg (2017 nyara) más szórakozás készül a bélteki pincék övezte vásártéren. Bélteki bor napok ! ( Dicig Ágoston fényképezte. )

Dr. Nagy Antal, 2009.04.05