KIMTETE HAZE AVAGY AZ ÓTOTT MAGYAROK . 

 A képet készítette Chereches Mircea alsószopri fotóművész .

 Gyermek és fiatalkoromban főleg szőlőkapáláskor vagy gombázáskor mindig nagyon kíváncsi voltam kik lakhatnak ott azon a dombon a Bükkhegység alatt ( M-ții Codrului. ),melynek temploma oly közel látszott de mégis olyan távol volt . Azt a mondták; az ott a sándrai templom, ott laknak a sándraiak . Néha láttam belőlük a bélteki malomban, meg a hónapos vásárokon, csak azt nem értettem, ha Sándra szomszédfalu hogyan beszélhetnek azok az emberek számomra annyira érthetetlenül vagyis Svábul . Nem tudom miért csúfolták őket ótott magyaroknak, vagy kimtete haze-nak és miért terjesztettek róluk egész sor buta mesét. Az igaz, hogy svábul jobban pergett a nyelvük a magyar nyelvet pedig csak törték s a fent kiemelt sértegetésekre akár tettlegességgel is válaszoltak. Akkor értettem meg és tapasztaltam amikor megadatott, hogy majd egy évig közöttük éljek mint tanító, milyen kedves, szorgalmas és összetartó nép lakja ezt a falut.   Ugyanaz a nép volt mint amilyen a környező falvakban letelepedett annak idején, csak egyesek megjárták a Bánátot ( Sandra ) és onnan költöztek vissza ide évek múlva. A hely elszigeteltsége is hozzájárult nyelvük, kultúrájuk konzerválódásához, megtartásához. Talán ez volt az oka a környező, előnyösebb helyzetű, úgymond kulturáltabb falvaknak a sándraiak iránti negatív viszonyulásnak . Szorgos, összetartó és egymásra utalt emberek lévén, munkájukkal felvirágoztatták azt a hatalmas dombot melyen a falujuk SÁNDRA , Krasznasándorfalva, Alexanderhausen ( Schandra ) feküdt. Kút nem volt a faluban csak egy , az is a falu alsó végén a pálinkafőzőnél, onnan hordták a nagyon finom ivóvizet a sándraiak kannákban, ott ivott nagyot a tehéncsorda a hosszú vályúból reggel s hazatértében este. A házaknál lehetetlen volt a kútfúrás , mert nagyon mélyen volt a talajvíz. Házi használatra az ereszcsatornát nagy, földbe ásott, kibetonozott medencékbe vezették bele s az esővizet ott összegyűjtötték . Főzni mosni s az állatokat itatni az megfelelő volt . Szükség esetén ők is ittak belőle, de elég furcsa fanyar íze volt. Annál már jobb volt a boruk, amit még a falun átutazóknak is ingyen felkínáltak, ha azok vizet kértek . Mára ennek az idillnek vége. Tömegesen vándoroltak ki Németországba a hetvenes évek végén s a nyolcvanas években . Biztosan megtalálták számításaikat, mert egy sem tért vissza szülőfalujába.

Egy korabeli sándrai nóta melyben a három sarkú kalapról énekelnek . Kajzer Rajmond bácsi énekelte:

Mai Huöt dr hat drui Ecken, drui Ecken hat mai Huöt ! Wenn hat er it drui Ecken, so isch ez it mai Huöt. (az alábbi képen egyes jövevényeken háromsarkú Napólen kalap van ,frankok ?)

( Az én kalapomnak három sarka van.Három sarka van a kalapomnak. Mert ha neki három sarka nincs,akkor az nem is az én kalapom ! )

Megérkezés.

Biztosan vannak adatok abból az időből amikor a sándraiak  megalapították ezt a Béltektől olyan hat kilométerre, Szakasztól négy kilométerre és Szokondtól alig két, két és fél kilométerre levő dombhátra épült falut. Aztán eltelt egy pár év amíg otthonaikat megépítették s felvirágoztatták ezt a vidéket . Hívő katolikus emberek lévén nehéz volt a hit gyakorlása, mert sem templomuk , sem papjuk nem volt az elején . Dehát minden kezdet nehéz .

Minden vasárnap délelőtt összegyűltek a soros gazda udvarára és ott ahogy tudtak szentmisét celebráltak. A soron következő gazda ( minden vasárnap más ) prédikációt is kellett mondjon, viszont ez nem mindig ment simán . Egyszer az egyik fiatal szónoki tehetséggel meg nem áldott gazdára került a sor. Szegény, eleget akart volna kibújni ezen kötelezettség alól, de nem volt pardon . Az az ötlete támadt, hogy valakit megfogad erre a célra maga helyett. Talált is valami garabonciás diákfélét, aki látogatóba jött a nagybátyjához az óhazából, aki kötélnek állott és elvállalta ezt a nem egyszerű szónoki feladatot . Fel is állott őkelme az udvar közepén a székre, de amikor meglátta a sokaságot s azt a sok szempárt amelyek rászegeződtek, elakadt a szava és egykettőre elfelejtette az oly gondosan előkészített hegyi beszédet . Krákogott egy darabig s aztán nekikeseredett a szónoklatnak. Első szavaiban lekapta a tíz körméről az összegyűlteket, imigyen: Na tik vagytok ! ( Ihr send ! ) Nagyot nyelt, hogy belereccsent az ádámcsutkája. Kidüllesztette a mellét, toporgott a széken s aztán ismét nekiveselkedett a "szóáradatnak " : Na tik vagytok ! Segélykérően széjjelnézett mint a készületlen diák ha valahonnan segítséget vár, megnyalta a száját s már éppen ékesszólásra akarta azt nyitni, amikor az egyik türelmetlen részt vevő közbekiáltott : Mondjad már na ! Mik vagyunk mi ? ( Wa send mir ?) Tik vagytok nagy marhák, mert nem tudtok egy papot eltartani !  Ezzel le is szállott az alkalmi szószékről, véget vetve a misének. Nagy zsibongás és élénk szócsaták követték ezen kijelentését . Aznap délután össze is ült a falu tanácsa és megegyeztek, hogy ez így nem mehet tovább, elég tehetősek már és ideje egy papot szerződtetni . Hétfőn be is ment egy delegáció a szatmári püspökhöz . Minden teketória nélkül előadták kérelmüket a főpapnak ilyenformán:  Pispek Úr ! Nekünk kell egy pap ! De nem kell nekünk egy ojan jó pap , nekünk elég egy sildő pap is ! Ezen egyenes beszéd után az atya ki is utalt Sándrának egy süldő papot, az-az egy káplánocskát . 

Templomépítés kalandokkal.

Valahogy elhelyezték a papocskát egy gazdánál, viszont főtt a fejük hol fog az misézni, hiszen templom az nem volt . Járjon a pap minden vasárnap más-más udvarra ? Ez valahogy nem stimmelt. Ha pap van, akkor templom is kell legyen ! Honnan szerezzenek mestereket ? Ó hát semmi gond, ahogy a házaikat felépítették ők maguk, az Isten házát is fel tudják húzni, mondták volna és tüstént neki is kezdtek az építkezésnek. Igen ám de valahogy a nagy sietségben az egymást váltó kalákázók elfelejtettek ajtót s ablakot hagyni az építményre . Hívták a papot, tekintené meg a templomot , jól van e ? A pap körbejárta az épületet s erősen csóválta a fejét . Kívülről látom, hogy jól van , de vajon milyen  lehet belülről- kérdezte ?. Az egyik építőmester felismerve ennek a bölcs kijelentésnek a fontosságát, rögtön egy lyukat vágott a csákánnyal a templom oldalába, akkorát csak, hogy a pap feje beférjen . Tessék megnézni belülről is, invitálták most már többen a tisztelendő urat . A pap be is dugta a fejét a résen, de kivenni többet nem tudta, mert az beszorult a lyukba. Segítőkészen neki álltak, hogy kihúzzák, de a papnak leszakadt a feje . Nézték a mozdulatlan, fejetlen istenszolgáját az építészek , össze is csődült a nép, mire valaki feltette a fogas kérdést . Vajon volt e egyáltalán ennek a papnak feje ? Nosza delegációt szalasztottak a pap szakácsnőjéhez, hogy az tegyen bizonyságot a pap üstöke felől. A szakácsnő sem tudta biztosan, hogy volt e feje a papnak vagy nem, de úgy rémlett neki, mintha az este még tetvezte volna azt .Elkönyvelték munkabalesetnek a dolgot és folytatták az épület templommá való alakítását . Majd kapunk még vagy egy sildő papot, mondták . Van még ott ahol ez volt !

Arrább tolják a templomot.

Telt múlt az idő, de a templom ott állott még fedéltakaró nélkül, pedig többször szerveztek gyűjtést és annyi  zsupszalma nem gyűlt össze a faluban, hogy azt befedjék . Erre fel többen megmérgelődtek s vettek bádogot , azzal fedték be az immár templomkinézetű építményt . Tornya is épült, harang is került, viszont az egyik atyafi bogarat ültetett a sándraiak fülébe, minthogy a templom nem jó helyen áll. Jobb volna ha visszább volna vagy húsz lépéssel, ne legyen olyan közel a szekérút . Semmi baj, arrább toljuk, mondták egyhangúan a hívők s egy kiadós pincézés után neki is veselkedtek. Egyikük kimérte a húsz lépést, odatette a vadonatúj bőrkabátját, aztán az egész, novabortól feltüzelődött tömeg a templom túloldalára állt nyomni . Nyomták egy darabig, kérdezgetve mennyit haladt már előre a templom s újra nekiveselkedtek a nehéz munkának . Arra járt egy kucai cigány asszony, jót nevetett a blőd dolgon, felkapta a felvigyázat nélkül maradt kabátot és odébb állott . Nagy sokára valaki észrevette , hogy a kabát eltűnt és rákiáltott az erőlködéstől kivörösödött templomtaszigálókra. Hó ! Álljatok meg ! Eleget haladt már a templom, hisz rányomtátok a kabátra !

A bikát felhúzzák a toronyba.(Schandömör Lait hats den Hagel im Kirchenturm zogö)

Idő múltával kizöldült a templom,mivelhogy a galambok felhordták a búzát, az meg kisarjadt a templomtorony felső ablakánál. Száraz időjárás volt s a harangozó, Rázi elgondolta, hogy valamelyik nap felviszi a Bözsit, a tehenét a toronyba legelje le azt a szép zöld csokrot. Igen ám de mivel közhivatalnok volt, furdalta volna a lelkiismeret, ha önző módon közelíti meg e témát. Kiötlötték a pincében, hogy legalkalmasabb erre a célra a falu bikája lenne . Egy vecsernye után, meg is ejtették a dolgot, de mivel a bika sehogyan sem akart a csigalépcsőn a toronyba mászni, elhatározták, hogy felhúzzák oda . Kötelet tettek a nyakára s húzták felfelé ambiciózusan , legelje már le azt a zöld búzacsomót. A bika egyszer csak kinyújtotta a nyelvét , de nem a fűcsomó után ahogy vélekedtek egyesek, hanem mert megfulladt .

A bélteki kirbály.

Ezek után már békén hagyták az Isten házát, volt állandó papjuk (Függ Márton), annak állandó szakácsnője (Emma), annak állandó fia ( a Buba), s végül unokája is (Marcika ), de mivel mindennek vége van még a kirbájnak is, meséljem el a sándrai pap egyik viselt dolgát. A templom védőszentje Szent Eraszmusz volt s azt minden évben mint kirbájt ( Kirchvei ) megünnepelték. Abban nem is volt hézag, viszont a baj akkor keletkezett amikor a szomszédi látogatást vissza kellett adni, mert ilyenkor összegyűltek a környék papjai oda is. A sándrai pap több környékbeli pappal Béltekre volt hivatalos a Szent László által patronált templomi ünnepélyre . Nagyon szép kiadós szentmisét celebrált a tíznél is több pap . Ilyenkor megadják a módját a ceremóniának, mint ahogy az utána következő ünnepi kínálmációnak is . El is húzódott a trakta késő éjszakáig s a mi papunk belefáradhatott a hosszú misézésbe no meg a poharak emelgetésébe, mert elpihent a kényelmes foteljében. Elszakadt a film. Intézkedtek is, bekiáltották a kocsisát s elhelyezték a mozgásképtelen fáradt lelkipásztort a szekérkasban hátul. Sándráig semmi baja nem eshet . El is indult a lovasszekér, neki a Kishágónak, a sándrai letérőnél irány a rázós szekérúton hazafelé. A kocsis néha- néha hátrapillantott, de mivel a tisztelendő úr igen csak főzte a kását a kasban, a lovak közzé csapott, érjenek minél előbb célba.  Meg is érkezett a parókia kapuja elé, már nyitotta is volna a kaput, mikor észrevette,hogy hiányzik a hátsó kas, de a pap is. Kiesett kasostól együtt a szekérből ! Visszakanyarodott s egy jó futamodás után ott találta az út közepén a kasban még mindig hortyogó istenszolgáját a pálinkafőző előtt a falu végén. Felrakta valahogy a szekérbe, de most már sűrűbben tekintgetett hátra ahogy a hegyen ment fölfelé s a lovakat is csak lépésben eresztette, nehogy megismétlődjön a csúfság már a faluban és valaki meglássa, mert pirkadni kezdett. Odahaza aztán a papot a szakácsnője átvette és lefektette az elázott egyházfit. Puszit nyomva a részeges pofájára, ahogy a nóta mondja. Elvégre ő is csak egy ember ! 

A sándrai katolikus templom.

Ismerkedés a Zsuzsival.

  Nagyon jól kezdték érezni a sándraiak magukat az új hazában s néha távolabb is elkalandoztak .  A bélteki vásárba s a környező falvakba:Béltek, Szakasz, Erdőd, Gilvács, Homoród, Terebest, valamint Szatmár. Mindenhova csoportosan és gyalog jártak, toronyiránt . A technika haladt s megjelent a sváb kisvasút, mely Erdődön is áthaladt .(  Barlafalu, Homoród, Erdőd és Terebest, Gilvácson keresztül. Gilvácstól Szatmárig két sínpár volt lefektetve, a nagyvasúti sín és közte a kisvasút. Szatmárnémetitől félkörben egész Nagysomkutig s Üveghutáig kisvasúton lehetett utazni. Nóta is volt, " Auf dem schwäbischen Eisenbahnen, gibt es viele Stationen: Ärded, Gilvatsch und Terebest, Ärdäd, Hamrod und Burlescht- Barlafalu.( Már rég felszámolták.) Neki is fogtak kicsivel éjfél után  a mi embereink készülődni az első vonaton való utazásra, hogy idejében ott legyenek, mert úgy hallották a vonat az nem vár ! Valaki azonban ismét felheccelte e jóravaló de hiszékeny embereket azzal, hogy a mozdony nem viszi el őket, csak ha mindenki egy kevés szénát visz neki,( bischele Hau) legyen mit egyen az a "Géjzes" Szatmárig . Fel is sorakoztak vagy tízen a hátukra kötött szénával s libasorban a hegyen át kimentek az erdődi vonatállomásra . Koromsötét volt még reggel négy órakor mire odaértek.  Egyesével felsorakoztak szorosan a sínek mellé, szénával a hátukon, nehogy elszalasszák a járművet. Jegyet nem vettek, hiszen ilyet senki sem mondott nekik, de hát annyi szénáért akár Szatmárra is elviheti őket a GÉJZES, ahogyan a  Zsuzsit, a kis mozdonyt elnevezték . Egyszerre a vaksötétből  éles füttyszó hallatszott s kisvártatva valami fényes szemek jelentek meg a hegy mellett. Egyre erősödő csörömpölő, zakatoló , fújtató, masszogó zaj keletkezett és a mi egészséges fülű sándorfalvi embereinknek igencsak az inába szállt a bátorságuk  (akár a nyulaknak). Feszülten, szinte vigyázzba állva, összeszorított állkapoccsal várták a következményeket . Amikor pedig az ördögi masina füstöt, tüzet, gőzt okádva közvetlen mellettük zajosan lefékezett , mind megfutamodtak a közeli emelkedőre és onnan lesték elrémült arccal, most mi lesz . Az lett, hogy a Zsuzsi egyet füttyentett és úgy otthagyta az álmélkodó, beijedt embereket, mint szent Pál az oláhokat. Mit csinálunk most a sok szénával kérdezték egymást, hiszen így nem mehetünk Szatmárra szénával a hátunkon !? Odavitték a bakterhoz, mintegy kiengesztelésképpen, ha már elhozták, adja ő oda a Géjzesnek , hogy legközelebb ne ijessze őket ilyen nagyon meg. Aztán  gyalog, toronyiránt nekivágtak a tíz kilométeres útnak, ahogy azt eddig megszokták.

A ZSUZSI avagy a GÉJZES az erdődi vár előtt ! Románul Mocănița !

Dr. Nagy Antal, 2009. 05. 06 .