http://nagydoki.npage.de

Dr. Nagy Antal - Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok

 

                          PÉTER TÓNI, A NAGY VADÁSZ .

 

 

 

      Hatalmas tömegű, nagy hasú és tekintélyes ember volt Bélteken Péter Tóni . Ott lakott a gyöngyi utca elején szembe-szomszédként . Valamikor jól menő vendéglője és mészárszéke is volt . Akkoriban nevelte meg a pocakját akkorára mint egy akós hordó. Sokszor elnéztük amint  zavarta ki a tyúkokat a kertből. Megbotlott, hasra esett és sehogyan sem sikerült felállnia ( az öreg Bohus  is ilyen pocakos volt a hátsó szomszédságban). Egy darabig egyensúlyozott hordóalakú hasán, hol a feje, hol a lába érte a talajt, akár egy teknősbéka amikor hátára fektetik úgy kínlódott, hogy lábra állhasson. Több kárt tett a veteményben mint a kaparászó tyúkok. Szidta is Rézi néni a felesége, akin látszott, hogy valamikor jobb időket is megélt. A házuk falán melyben most a kocsma helyett óvoda működött, a bejárati ajtó két oldalán, ahova három betonlépcső vezetett ,most is azt írta két nyelven:  Bor, Sör, Pálinka, meg Vin, Bere, Rachiu . Mivel szemben laktunk, azon tanultam meg olvasni három évesen és ma is barátaim a betűk is meg az italok is ( Antialkoholista vagyok, Nagy !   ). Nem tudom miféle festéket használtak annak idején, de hiába meszelték le az írást többször is a kommunisták, úgyis átlátszott az a büdös, fekete, kapitalista festék, főleg ha az eső megverte a falat. Itt tartották estenként az analfabéta kisebbség intenzív kisegítő kurzusait Moki Marinak, Betcinek, Martocsánéknak, Vargáéknak, Botáéknak stb.

Egyszer engem is elvittek, még pelenkásan, mutassam meg ezeknek a kulturálatlan embereknek a betűket, ha már az óvoda faláról megtanultam őket. Mutattam is, de erre csak azt mondták finoman: Menj haza kisfiú, mert te már többet tudsz mint mi öregek.      Bátyámmal ketten, anyánk unszolására, minden január 17-én átmentünk felköszönteni Tóni bácsit. Ült egy hatalmas karosszékben az üveges almárium előtt, mellette a görbebotja, szájában kialudt tajti pipájával, lelógó bozontos bajusszal. Ránk herrent félelmetes torokhangon : Mith akhartok gyherekhek ?! Erőt egészséget névnapján Tóni bácsi, köszöntöttük reszketeg cérnahangon, s az ajtót lestük, hol lehetne minél hamarabb kámforrá válni. Na álljatok cshak megh! Ti a szomszédhból vagyhtok nemde, vidult fel a hatalmas hájtömeg s alig tudta ránk nyitni kövérségtől összedagadt szemeit. Kihúzta az üveges almárium egyik fiókját, hosszasan kotorászott benne reszketős meggörbült ujjaival, majd kiosztotta a jutalmat. Na nesze neked, mondta a bátyámnak Lőrincnek, két bani s körmével odatoloncolt két rézérmét a hatalmas asztallapon a bátyám irányába, aki azokat boldogan felkapta s könyökig süllyesztette kezét a nadrágzsebébe. (Anyám varrónő volt s akkora zsebeket varrt a nadrágjainkra, hogy onnan semmi ki nem eshetett) Na nesze nekhed is te tökhmag, mondta nekem s direkt a nyitott tenyerembe rakott egy banit, hisz én úgysem értem volna fel az asztalt, még barackot is kaptam a fejemre. Nehezteltem is rá, miért nem adott nekem is két banit, hisz én is felköszöntöttem ?  De úgy látszik Tóni bácsi a tömeget és a kort tisztelte s nem a jóakaratot, vagy lehet a barack is ért valamit.

            Tóni bácsi a vadászatnak is hódolt . Sokszor megcsodáltuk már öreg korában, amint kifordult a kiskapun, fényes barna bőrcsizmában, zöld priccses nadrágban, zöld vadász kabátban, melynek nem tudta összegombolni az alját. Zöld volt a kalapja is melyből nem hiányozhatott a vaddisznósörte meg a mátyásmadárszárny. A fácán még akkor nem volt divatos mifelénk. Hátán sötéten villogott kétcsövű puskája, ahogy imbolyogva haladt a főutca felé a sáros járdán . Fegyver és vadászengedélye is volt, eljárt a vadászegyletbe is. Később  viszont, a bekerített tornácáról inkább csak  a szarkákat meg a csókákat lövöldözte, ha azok le mertek szállni a csűr mellett álló hatalmas diófájára. Mesélték a faluban, hogy fiatalabb korában sem igen bravúroskodott a vadászatban .Olyan kocavadász volt.  Egy szólás  is lett honos a vadászok között . "Te is csak olyan vadász vagy mint Péter Tóni ! "

       Egyszer Péter Tóni vadászni indult. A pincék felé vette az útját s onnan a Nagyhágó felé eregélt komótosan . A nyulak pont a Nagyhágó tetején gyűléseztek ( akkoriban az volt a divat). Ahogy a "nagy" vadász haladt a hágón felfelé ,a puskája csöve tűnt fel elsőnek, amit a nyúlőrszem azonnal észrevett s riadóztatta a többit : Itt a vadász ! Meneküljön akinek kedves az élete ! A nyulak meredten néztek pár pillanatig a puskacsőre, aztán megjelent a  nagy  zöld kalapos fej is . Erre vidáman hancúrozva elbújtak a szőlőkerítésben ,ha mégis kedve lenne közéjük durrantani ,kár ne essék  valamelyikükben s  mondták volna : Nyugi, nyugi, nincs ok semmi ijedtségre, hiszen ez csak Péter Tóni ! Na ilyen vadász volt, hogy még a nyulak sem féltek tőle .

 

Dr. Nagy Antal. 2001.május 1.

Később találkoztam igazi vadászokkal is . Például, a kisbaconi Veres János bácsi . Ma is él ( 2011.09.07.), mert  meglátogattam 92 évesen. (meghalt 2013-ban ) azt merte mondani Maurernek (Ion Gheorghe Maurer), meg Ceausescunak ( Nicolae Ceausescu ), amikor Erdővidéken vaddisznóra vadásztak s azok nem akartak felsorakozni a puskacső előtt és persze ezért a helyi vadászokat kapták le a tíz körmükről : "Porc ai fost, de ce n-ai tras ! "  Ha nem lett volna az a pici "i"akkor nem hangzott volna így, hogy "Disznó voltál, miért nem lőttél " ,hanem : "Volt disznó , miért nem lőttél". Egy ilyen kis hibáért azért nem akasztották fel János bácsit. Ma is paroláztam vele. Aztán megkérdezték tőle: János bácsi, sunt mistreţi (vannak vaddisznók) ? . La noi intodeauna sunteţi mistreţi ! ( Nálunk önök mindig vaddisznók .)

A képen Áfra Viktor , Veres János és Antal Jenő néhai székelyföldi, baconi erdészek,vadőrök-vadászok .

 

Baconi vadászok .

Régóta itt vagyok a székelyek között ( ha időben számítjuk akkor többet mint Bélteken) Rengeteget fejlődik humorban-góbéságban az ember. Ez igazi, tiszta humor, csak nevetni lehet rajta.

                                       1968-ban jöttem először Nagybaconba, pont azon a napon amikor az oroszok bevonultak Prágába. (1968.Aug.20).  (én háztűznézőbe). Akkor is Ceausescu a székelyekhez látogatott. ( Talán segítségért ? Érdekes, amikor valami baj van minden államfő a székelyekhez fut.) Nagygyűlés Csíkszeredában 1968 nyarán. Éltetik az államfőt, só, kenyér,kürtőskalács, fonott kalács, székelyruhás lányok, elkötik az utat, stb. A népgyűlésen többek között felszólalt a csíkszentsimoni új disznóhizlalda képviselője: "Vă mulţumim din inimă, dragă tovarăşe Ceaușescu, că ne-aţi făcut o porcărie mare ! Nimeni nu ne-a mai făcut aşa mare porcărie !"  Ezt jól megköszönte ! Fordításban:  Szívből köszönjük drága C. elvtárs, hogy nekünk ekkora disznóságot csinált. Senki ekkora disznóságot nekünk még nem csinált ! A baj ott van, hogy a disznóhizlalda az nem porcărie, az disznóság  !  Persze a kürtőskalácsnak még nincs román neve, de a keresztanyád térdekalácsa székelyrománul így hangzik. "Cozonacul de genunchi al mamei tale de cruce". Van ilyen kifejezés gyűjtemény a netten a "szekelyroman" weboldalon a Transzindex patronálása alatt. Van ilyen nóta is,hogy: Rândunica din Harghita, când pleacă departe. Nu-şi lasă cuibul aicea, fără nici o jale. Norii negrii au invadat tot ţinutul, Cuibuşorul nostru cel cald a rămas iarăşi gol! Aş pleca şi eu departe până în Africa, dacă n-aş fi trup şi suflet pe lângă Harghita . Nu plâng măiculiţă dragă, doar mi-am udat ochii, este greu să  fii tu singur numai cu străinii. ( "Hargitai fecskemadár" dallamaira ) .Vagy : Uite uite uitete, uite uite uitete, ce se mişcă in tufişul cel verde. Am crezut,că e un vulpe s-au, un iepure. Nu e vulpe, nici iepure, e un domn şi cu mătuşe, sar afară din dantela cel verde. ( Ni ni ni ni, mi mozog című ének dallamaira). Vagy: Vai ce înalt e, vai ce înalt e, hanul asta de pe Prut. Este in el, este in el, fată dulce de vândut. De nu-i in el fată dulce de vândut, să se dărâme crâşma asta de rebut. ( Jajj de magas, ez a vendégfogadó dallamaira)

Vagy: Nu cunoaștem unde, ne va duce soarta, Pe drumuri grele, înnegurate. Prinţule De Ceaba, super-om galactic, să ne conduci iar la victorie !  Refren: Un pumn de oameni, destrămând, ca stânca, in lupta cruntă dintre secole. Capetele noastre, se înpuţinează, să ne laşi Doamne, al nostru Ardeal !  ( Decebál állítólag Csaba királyfi volt, a pápai levéltárban így van bejegyezve: De Ceaba L. és erdélyi uralkodó nemes. )

Vagy: Vino câine Bodri, ia-ţi cortul şi lemnul. Am fost daţi afară, urmează-ţi stăpânul. Te-au bătut cu parul, pe mine cu graiul, Hai să fiim prieteni, pe alte meleaguri.  Mergem împreună, ca doi câini de haită. Cum am păţit asta, n-o să ştiim vreodată.  Nu-ţi bate mult capul, oblu înainte, în Cimitirul Vesel, vom avea mormânte !  ( Gyere Bodri kutyám dallamára).

A magyarok bejövetele Nagybaconba . 1940 Szeptember 12-én !

 

 

A magyarok bejövetele Nagybaconba !

 

    

   Néhai Csákány Józsi bá-tól , aki  a magyarok Erdélybe való bejövetelekor Nagybaconban, Magyarország akkori hadügyminiszterével, Nagybaczoni Nagy Vilmossal parolázott itt a központban a díszkapu alatt, megtanultam a vadőrök rangjait. 

Legelső rang a VADŐR ( ez az alapember, ez végzi el a munkát), következik a VADNAGY, FŐVADNAGY, SZÁZVADOS, ŐZNAGY. A legeslegnagyobb rangú vadőr az a VADDISZNÓ, mert az már csak agyarog !.

                                                                                                                         

Ezen a képen a  magyar királyi, Hadik András 4.honvéd huszárezred bevonulása látszik Szatmárnémetibe a Kazinczy utcán, 1940 Szeptember 5.

Huszárok Szatmárnémetiben !

 

 

Szatmári sváb hagyományok

Nach oben