SPIKÁLÁS .

         Nagyon népszerű játék volt a gyerekek körében.Még a felnőttek is bekapcsolódtak néha a játékba. Adoma is fűződik hozzá . Annak idején az iskola udvar, a házak előtti nagyobb tér, házudvar, templomkert, tele volt spikáló gödrökkel. Nem kellett egyéb csak egy zsebnyi ócska pénz érme, avagy rosszpénz. Minden valamirevaló vásott kölyöknek tele volt a zsebe mindenféle fillérrel, pengővel, lejjel, spárgával, gombbal, bodzapuskával, lyukas kulccsal, csúzlival, stb . A legszebb volt a Mihály király-féle száz lejes, jó súlyos ezüstös érme, a király képével a hátoldalon. ( még most is van belőle nekem valahol). Ha két vagy több gyerek találkozott, ott rögtön nekikezdtek spikálni .

      A játék abból állott, hogy bicskával, léccel, körömmel, egy tíz centi átmérőjű és vagy tíz centi mély lyukat vájtak a földbe. A lyuktól két méterre egy egyenes vonalat húztak ( előnyös volt ha a terep lejtett, a vonal így szintben a lyuk alá került ) . Két, három vagy akár öt gyerek is előkotort a zsebéből négy öt pénzérmét ( közös megegyezés szerint) s azokat egyenként a lyuktól két méterre húzott vonalról megpróbálták bedobni a gödörbe. Voltak nagyon ügyesen dobó fiúk ( akár a mai kosárlabdázók), ötből-ötöt. A következő gyerek is ötször dobott. A harmadik , a negyedik, ötödik stb.is, egymás után.Nem volt ritka, hogy a játékosok kisegítették egymást  egy-egy pénzérmével. Nem minden érme talált bele a lyukba, hanem szétszóródtak a lyuk körül. Nos ezeket be kellett spikálni a gödörbe.  Az a fiú ( lányok is spikáltak) aki több érmét dobott a mélyedésbe kezdte el a spikálást, de miután kivette a gödörben lévő rosszpénzt, markába vette, összerázta feldobta egy félreeső helyen, ne keveredjen a többivel. Mindenki kiválogatta s visszavette saját pénzét amellyel előre a lyukba talált.A többi pénzérme amely a lyuk körül szétszóródott spikálásra került.

A spikalás technikája a következő: Összeszorított marok, melyből a hüvelykujj mintegy rugóul szolgál a zárt újak földön való megtámasztása után . A hüvelykujj körmét a pénzérme mellé helyezték és egy finom irányított rúgó mozdulattal megpróbálták a pénzérmét a lyukba spikálni ,mielőtt a terepet a gödörig gondosan megtakarították, meg is fújták, megtapodták.. A spikálást mindig a legtávolabbi érmével kellett kezdeni . Ha nem sikerült azt a lyukba spikálni, akkor a következő játékos jött, attól függően hány pénzérmét dobott a játék elején a lyukba . Ez így ment addig, amíg minden érmét bespikáltak . Ha mondjuk egy játékos három érmét spikált be s a negyediket elvétette, akkor az a három pénz az övé volt, kivehette a lyukból függetlenül attól,hogy eredetileg kié volt a pénzérme. Így lehetett pénzérméket cserélni, majd más játszmában azt visszanyerni. Amikor minden pénz elfogyott, kezdték elölről . Volt aki kiszállt, mert mind elvesztette az érméket . Gombbal is lehetett játszani . Nem volt ritka eset ilyenkor, hogy a gombot direkt a kabátról vágták le bicskával vagy zsilettel . Biztos nagyon örült a mama azokban a szűkös időkben, amikor a fiacskája hazaállított gomb nélküli kabátban, nadrágban.

Anekdóta.

 Brunner plébános idejében történt, hogy Haraszti István meg Tepfenhart Öcsi a Hosszú, szentmise alatt a hittanterem mellett spikáltak. Mise végeztével a pap a sekrestyéből jövet, gyereksírásra lett figyelmes . Hátrább került a cinteremben s a gótikusan épített bélteki templom egyik mélyedésében ott találta Harasztit sírva. Miért sírsz Istvánka ( ismerte jól, hisz a vegyes üzlet boltosának, Pityu bácsinak a fia volt) . Bühüm ! A Hosszú Öcsi mind elnyerte a pénzem !

Na látod kisfiam, megbüntetett az Isten, mert nem voltál a szentmisén . Bühüm, zendített rá Istvánka, de az Öcsi sem volt a templomban, őt miért nem büntette meg a Jóisten ? Erre már nem jött válasz, csak megsimogatta a pap a kisfiú fejét és ebédelni sietett.

Dr. Nagy Antal , 2009. 04.24 .