PINK ÚR A NENI .
Pinkur-nak nevezte az egész Béltek Pink Jánost a dédnagyapámat. Középmagas, jellegtelen ,mindennapi szürke bélteki sváb ember volt öregkorában. Hajlott hátú, lassú járású. Úgy járt mintha valami roppant terhet cipelt volna a hátán. Kezeit hátul összekulcsolta . Fején zsíros, valamikor szép fekete kalapja kifakult. Színehagyott, újkorában kék színű vászon surc volt elébe kötve, barna posztónadrág és viseltes gyűrött fekete kabát, elhasznált, agyonfoltozott kitaposott bakancs, mely a lábán kotyogott minden lépésnél , valamikor fehér, gyűrött gallérú ing a kabát alatt. Mentében meg nem fordult, csak ment ment előre meggörbülve, hátratett kezekkel, lehajtott fejjel és aztán mint aki megunta volna ezt a pózt, vagy fájna a dereka, hirtelen kiegyenesedett, pókhálós szemekkel felnézett az addig földre irányított tekintetével, legyintett, majd valamit mormogott is magában, mintha valakivel vitatkozna, aztán folytatta tovább hétrét görnyedve az útját . Ott lakott a Kishágó elején, a szakaszi utca utolsó házában, ha lehetett azt a szalmafedeles vityillót háznak nevezni ! Felesége Kati néni egy hallgatag, de élénk tekintetű asszony, kék szemeiből jóság és megpróbáltatás sugárzott ki . Valamikor nagyon szép lehetett s büszke , de hát az évek .... !
Azt beszélték a faluban, hogy Pink János nem is oly rég, nagy gazdag ÚR volt, így nagybetűsen . Csomaközről jött Béltekre és nagymajtényi nagygazda lányát ( Cukli Katalin ) vette feleségül. A vásártért övező házak közül, a legszebbikben lakott népes családjával, szolgáival. Még szobalány is volt a házánál, vincellér a pincéjében, zsellér az istállóban. Övé volt szinte a félhatár , a legjobb földek egészen Gyöngyig, meg Géresig . Szőlőse is rengeteg volt a Gundiban a Nahbilban meg a Stumpabilban, Oxenbilban. Pincéjében annyi hordó bor volt, hogy megszámolni sem tudta . Istállóiban annyi szép állat, hogy az már egy kiállításnak is sok lett volna. Stájer lovak, címeres ökrök, disznók, kocák, malacok s apró jószág akár egy sáskahad, még pávát is tartott.
Hová tűnt a nagy vagyon ? Elpazarolta, elitta, elkártyázta, elhúzatta a cigánnyal, dobra verték. Na ja ! Annak idején a falu főutcáján létezett és virágzott a Schwarz-féle vendéglő, ahol Pink János, alias Pink Úr törzsvendég volt . Sokszor egy hétig sem ment haza, olyan jól érezte magát ott .Ugyan minek is, mikor ő akkora Úr, hogy elég volt csak megjelenjen a vendéglő ajtajában, Schwarz úr a vendéglős kezeit dörzsölgetve, hajlongva tessékelte beljebb. Rögvest elépenderült Heluka a szépséges és fiatal kiszolgálónő aki körbeudvarolta a gavallért. Na mit óhajt, mit kér ma Pink Úr ? Ja igen tudom már, a szokásosat . Schwarz úr ! Pink Úr ma libamájat óhajt enni ! Hozhatok Pink Úrnak egy tángyér libamájat ? Igen Heluka ! Pink Úrnak egy tángyér libamájat, egy fröccsöt és egy stamperlit ! Szedd a lábad s rögvest itt teremj ! Ez így ment hétről hétre, évekig. Gazsi a cigányprímás is rögtön ott termett és próbálgatta a hegedűjét. Csókolom a kezseit nadságos Úr ! Mit húzsunk ma este ? A Csordáskirálynő jó lesz e , instálom ? Aztán a dolgok haladtak a megszokott kerékvágásban, jött a libamáj, a tüzes magyar borok, mert Schwarz úr még Tokajt is megjárta, hogy ínyenc vendégeit kielégítse . Gazsi vonójában is ott táncolt hamarosan a száz pengős, de a legveszedelmesebb hiénák, Pink Úr kártyabarátai csak most kezdtek szállingózni. Kezdődött a duhajkodás, aztán a véget nem érő kártyacsaták, s Pink Úr szórta a pénzt akár egy vérbeli mágnás, három napig is, vagy egy hétig is belefeledkezett eme tevékenységébe. Sokszor kócosan, morcosan, tántorogva mérte az utat hazafelé és találkozott a munkába menőkkel akik ráköszöntek: Isten éltesse Pink Úr ! És mentek dolgozni sokatmondó gúnyos mosollyal az arcukon.
Hazaérve, Pink Úr rettenetes patáliát csapott, mindenkit kikergetett a házból. A mészárostól kora reggel vásárolt hússzeleteket asszony hián odatette csak úgy zsír nélkül egy lábasba a sparheltre s amíg a pipáját kereste az odaégett, rettenetes bűzt és füstöt árasztva. Eh, mit neki ez a lábas odaégett hús ? Kihajitotta az egészet az ablakon de úgy, hogy még ki sem nyitotta azt. Az éhség csak mardosta a gyomrát, a libamájat már rég ette. Gondolt egyet és imbolyogva felmászott a létrán a szabad kéménybe ahol mindig volt száraz kolbász, de jaj, egyensúlyt vesztve lefordult éppen a létra legtetejéről és beesett az alatta tátongó házi pince vagy kis pince nyitott ajtaján át a mélybe .Nagyon megüthette magát mert jajgatott is meg káromkodott is egy darabig, de senki nem mert a segítségére sietni egy ilyen komisz, kapatos embernek. A kisebbik fia is, az István ( a nagyapám) , akit nem tűrt meg a házban, s akit az istállóban a jószágok mellett hálatott, csak a nyitott ajtó sarkánál lesett be, hogy most mi lesz a nenivel. Mikor látta, hogy az szitkozódva kászálódik ki a pincéből,csak úgy magában ezt mormogta: Hogy a nyakát törte volna ki s maradt volna ott a pincében a vén lump ! Nagyon haragudott rá, de inkább félt tőle. Többször amikor éjjel hazakerült a vendéglőből, mert elfogyott a pénze, vagy nem jött össze a buli, ellenőrzést tartott az istállóban. Ilyenkor megtörtént, hogy beleszúrta a villát a rettegő gyermek szalmaágyába vigyázva ne sértse azt meg, s a vasvillával "tiszta apai szeretetből" megemelgette, megfelelő halk káromkodások, fenyegetőzések közepette mint; hátrakötöm a sarkad te Gauner (gazember) , ha valami bajuk lesz az állatoknak, Krucifiksz meg Donnerwetter!
Így ment ez évekig, de a Pink úr földjei szerre elapadtak , stájer lovait kivezették az istállóból, elfogyott a majorság is és a jászolok üresen tátongtak. Gyerekei béresnek szegődtek a falu módos gazdáihoz, azokhoz akik elnyerték kártyán a vagyonát. Mire észrevette magát Pink úr, még a házát is elárverezték. Annyi pénze maradt, hogy a falu végén megvette azt a szalmafedeles rossz vityillót s ott élt megtört, koravén feleségével még egy ideig. Ellátogatott néha még a vendéglőbe is, de csak besompolygott szégyenlősen s megpróbált kérni Schwarz úrtól egy deci pálinkát hitelbe. Elutasították : Jaj Pinkúr, nálunk hitel nincs ! Heluka pedig ki sem dugta az orrát a konyhából. Szomorúan, megsemmisülve tért haza mindennapjaihoz. Azt mondják ritka jó nagytata lett, szerette az unokáit, játszott velük, versekre tanította és a térdén lovagoltatta őket, de nem élt nagy kort mint a felesége aki 94 évesen távozott el a bélteki temetőbe. Elsőéves orvostanhallgató koromban( 1967) az Amerikába költözött lánya a Viktus kijárta, hogy a Nenit kiássák és aközben a nagyot haladt temető első felébe, a felesége mellé újratemessék egy kis ládikóban. Érdeklődéssel vettem ki sajátkezűleg minden csontját a sírgödörből, de az állkapcsát a Mandibulát sehol sem leltem. Anyám humorosan megjegyezte: Biztos elázott neki az álla, mert annyit ivott világéletében. Emlékszem, egyszer anyám halottak napján összecserélte a szenteltvizes meg a pálinkás üvegeket és schnapsszal locsolta meg a Neni sírját. Lett nagy kacarászás belőle, no meg pálinkabűz a temetőben. Ni te, még mindég kívánja a pálinkát, viháncolt anyám, temetőhöz nem illő komolytalansággal !
P.s. Azt is mondják,hogy Pink Úr részvényeket is vásárolt amelyek leértékelődtek s azért is ment tönkre a gazdasága ,meg kezeskedett is. Nagyanyám megtanított bennünket egy akkor divatos versikére.
Hazajött a Tata,
Hozott skatulyát.
Hozott benne sok szép
Számos cédulát.
Zörgetik az ajtót,
Jön a végrehajtó,
Megverik a kisdobot,
Minden eladó !
Emiatt a családban sohasem kártyáztak és minden fiatalt óvtak attól, hogy azt megtanulja. Én ma sem tudok kártyázni .
Pink János fiai !
Pink Lajos, Pink Ferenc,( Amerikából ) Pink Vencel, Pink István, az anyai nagyapám .
.
A Pink család az ősi ház előtt .
Hornyák ( Pink ) Ilona, Hornyák Béla, Szabó ( Pink) Erzsébet, Szabó József alias Pipacs, Nagy Sándor s alatta Nagy István-Pimpi a fia és Nagy ( Pink ) Mária a felesége, Ifj. Pink István, alatta Schmied Margit a felesége . és Pink Tóni ? Harmadik sor: Pink Feri ?, Pink Lajos és Annus a felesége, Pink István és Pink ( Kajzer) Erzsébet . Alul a Szabó gyerekek, Józsika és Zsolti s a legvégén Hornyák Csabi .
Dr. Nagy Antal, 2009. 04.12.