Volt egy ilyen ember a környezetemben és személyisége megérdemel pár leírott szót .

 Az akkori  ( 1972) buzói ( Bodzavásár ) protopop fiának vallotta magát és furcsa viselkedésével hívta fel a figyelmet magára . A Szatmár megyei Nántűn ( Hurezul Mare ) az ortodox közösség papjaként szolgált miután a Tasnád melletti Kegyéről ( Cheja ) eltávolították és két év börtönt is kapott a hívek által a templom kerítésére összegyűjtött pénz nem megfelelő kezelése miatt. Középmagas, sötét ábrázatú, körtefejű, izgága alak volt . Első találkozásunk alkalmával, ( az alsószopri kocsmában ) nagyon örvendett az ismeretségnek, majd megkérdezte: Măi ! Tu cu mutra ta de plapumă ești medic șef la Supur ? ( Te vagy a szopri főorvos ezzel paplanképeddel ? ) Ottlétem alatt többször találkoztunk és járt az alsószopri rendelőben is, de a hátsó ajtón ment be és a feleségemet riasztotta meg a konyhában lehetetlen kérdezősködéseivel (Erős bariton hangja volt! ). Egyszer-kétszer a lakásra is feljött az emeletre és egyik alkalommal nagyon érdeklődött a hízóim iránt . Hai să văd, ce șoldani ai ! ( Látni akarom milyen süldőid vannak ! ) Kimentünk a decemberi hidegbe a disznó ólhoz és megtekintettük a nyolcvan és száz kilós neveltjeimet . Erre azt mondja nekem : Măi ! Porcul asta de încoace e aprope mai frumos decât tine ! ( Te ! Ez az innenső disznó már majdnem szebb mint te vagy ! )  Felindultak a kezeim a zsebemben, hogy pofán vágjam, de lehiggadtam és megkérdeztem, ezt hogy érti ? Dapoi trebuie tăiat, să faci pomana porcului , să mă chemi și pe mine ! ( Vágd le, csinálj disznótort és hívjál meg engem is ! ).                                             Máskor vonattal jöttem Tasnádról az orvosgyűlésről, tele feszültséggel és feladatokkal. Amikor leszálltam, jött velem szembe és úgy tett mintha meg akarna ölelni . Măi, ce te iubesc ! Hai să te îmbrățișez !  ( De szeretlek ! Gyere öleljelek meg !) Már készültem is egy kényszer ölelésre, amikor gyorsan hátra lépett vagy három métert és azt mondta: Măi doctore !  Mă bucur că te văd, dar nu mă bucur că te văd sănătos ! ( Örvendek hogy látlak, de nem örvendek, hogy egészségesnek látlak ! ) Akkor is majdnem megvertem, de civilizáltan megkérdeztem tőle miért nem örvend, hogy egészségesnek lát ?  Auzi măi doctore ! Eu sunt popă, vreu să fi bolnav, să mori dracului, să facem o înmormântare veselă și o pomană faină, apoi un parastaz mișto ! ( Hallod e te doktor ! Én pap vagyok, azt szeretném, ha beteg lennél, megdöglenél, aztán csinálnánk egy víg temetést meg egy jó kis halotti tort, majd egy vagány megemlékezést !)                                                               A hívei nagyon szerették, mert nagypénteken a szószékben nyilvánosan meggyónta a bűneit, bűnbánatot eszközölt és együtt sírtak . Húsvétkor harangoztak a szertartásra . Az ” enoriaș ”-ok ( hívők ) mentek a papi lak melletti járdán a templomba . Ő reverendába öltözve jött  ki az útról is látható árnyékszékből és tele szájjal énekelte : Coborâi din deal în vale .. ismert osán népdalt .Volt úgy,hogy felvitte a pálinkát a szószékbe és bújócskázott a híveivel azért, hogy ihasson és ne száradjon ki a torka a prédikáció alatt . Idézett a Bibliából is : Ce spune Sfânta Scriptură ? ( Evangh.Joan 16/16 ) Un pic de timp și mă vedeți ! ( Mit mond a szent írás ? Egy kis idő és láttok engem ! ) Kihúzta magát.  Un pic de timp și nu mă mai vedeți ! ( Egy kis idő és nem láttok engem ! ) Lebújt a szószékbe. Prédikáció alatt így kukkolva a hívekkel meg-meg húzta a pálinkás üveget . Ez úgy vevődött észre, hogy egyszer üvegestől legurult a szószékből . Sok időt töltött a nántűi pincékben  iszogatva . Egyik vasárnap a slujba ( szolgálat ) után múlatta az időt valamelyik pincében és mivel az gyorsan eltelt , délutáni ájtatosságra ( vecernie ) harangoztak . Erre ő kijelentette: Măi prieteni, să mă iertați, dar trebuie să plec. Mă duc și trag o curvă de vecernie la credincioșii mei, apoi mă întorc ! Așteptați mă !( Bocsánat barátaim, de mennem kell ! Lezavarok egy kurva vecsernyét a híveimnek és jövök vissza ! Várjatok meg! ) 

 A nántűi ortodox templom, ahol V.A.D. szolgált.

                                             Volt olyan kiszállásunk is (úgymond sürgős esethez ), hogy ünnepek előtt többen, bennfentesek, mentővel mentünk borért a nántűi MAT pincébe ahol az alsószopri barátom ( mindenki barátja ) a Florea Ghița volt a főnök. (Annakidején a megyei szanepid főnököt a milicia megfogta amikor Kisfaluból disznót szállított mentővel Szatmárnémetibe.)(Ghițának az anyja bélteken lakott a gyöngyi utcában . Boldán Mari néni. Két lánya is volt a Pia meg a Léna .) Vitt magával minden meghívott egy-egy üres korsót és azt a barátság fejében Ghița ingyen megtöltötte . Persze ez nem ment olyan simán, mert vittünk a helyi pékségből egy ingyen kenyeret. Cigler Karcsi bácsi az alsószopri mészáros hozott két rúd szamárszalámit . Zöld hagyma volt a főnöknek a pince melletti kis kertben és a hordókban legalább háromezer liter bor. Megjelent Vasilescu Anghel-Dan is " megáldani az adományt ". Szokásos szórakozás volt megpróbálni összetörni egy literes üveget egy cin veder peremén . ( Lehetetlen feladat . A vedret alaktalanná püföltük, de az üveg nem törött össze. ) Megtanítottam a társaságot fordítva inni a pohárból és persze mindenki jól érezte magát . Florea Ghița még azt is bemutatta, hogyan lehet bort készíteni porból . Volt Feteașcă Regală( szerinte futeașcă ), Muscat Ottonel, Riesling Italian speciális bor por, stb. Ősszel a szőlősgazdák sorban álltak a MAT pince előtt átadni a szőlő kvótát . De hát abból annyi must nem lett, hogy kilenc-tíz ezer liter bort lehessen készíteni ! Felpótolták vízzel és bor porral, a nova szőlőből is futeașca regală lett és ezért fájt tőle a fejünk, meg a gyomrunk !  Cigler Karcsinak nem tetszett a Vasilescu Anghel-Dan pofája és a dumája, halkan megkérdezte tőlünk, ki ez az ember ? Mondtuk neki, hogy ez a nántüi ortodox pap . Karcsi bácsi magából kikelve azt mondta, hogy ha ez egy pap akkor ő itt előtte belecsinál a sapkájába. Persze ezt a pap megértette és nagy hangon bemutatkozott Karcsi bácsinak:  Da ! Eu sunt Vasilescu Anghel-Dan popa din Hurez ! ( Igenis ! Én vagyok Vasilescu Anghel-Dan a nántüi pap ! ) Aztán félrevont és bizalmasan megkérdezte tőlem, de úgy, hogy mindenki hallja!  Asta-i pacientul tău ,măi doctore ?  Da !.( Afelől érdeklődött, hogy az én páciensem e ? Mondom neki, igen ! ) Ia plasează-mi mie, că îl aranjez io !  (Na add csak át nekem, én majd elintézem !)  Vasilescu mondott ott egy politikai viccet is Ceausescu idejében, mármint hogy, egy német elővesz egy darab vasat , odaveri a földhöz és kijön belőle egy Volkswagen . A francia odaver a földhöz egy köteg miniszter ívet és láss csodát, egy folytatásos regény keletkezik . A román odaver egy pártaktivistát és abból egy nagy rakás szar lesz ! Megijed, gyorsan odaveri a szart is, amiből ismét pártaktivista lesz . A többiek ezt nem tudták utána csinálni ! Így ment nekünk a borozgatás késő éjszakába és a végén a mattfőnök kikövetelte, hogy távozáskor a résztvevők egymáson keresztbe feküdjenek be a mentőbe mintha hullák lennének és úgy induljanak haza . Én nem vettem részt a gúlában, mert Pongrácz András sofőr mellett volt a helyem, én írtam alá a menetlevelet .                                Egyszer a pap ( V.A.D.) egy pincézés után a társasággal bement a helyi kocsmába ahova friss sör érkezett. Vele volt a helybeli orvos Bojtor Janó, a kollektív brigádos Gyöngyi Pista , meg egy frissen odakerült állattechnikus . Finom volt a sör, korsó korsót követett, aztán a doki előrelátóan megkérdezte ki fog fizetni ?  Megállapodtak abban,hogy aki elsőnek megy ki pisilni az állja a cekket . Erre a társaságnak elment a kedve a hálbák ürítésétől és egymást lesték, ki mozdul meg . Nagy sokára az állattechnikus elkáromkodta magát és kiment megkönnyebbülni, persze kifizette a tartozást  is. Erre mindenki felugrott és elhagyta az ivót . Másnap a kocsmáros azt mesélte, hogy annál az asztallábnál ahol a pap ült egy nagy tócsa keletkezett !                                                   A szamár, amiből  Karcsi bácsi a szalámit készítette, az körülbelül a nántüi kollektívé volt, vagy inkább V.A.D. meg Janó doki vette valahol ( a sarmasági vásárban ? ) felhizlalni a kollektívben ?                                            Egyik nap Alsószopron, Ölvedi Csaba ( körtefáji születésű) fogdoktorhoz mentünk látogatóba a feleségemmel, ( akkor még házbérben laktak s később kaptak blokklakást )  ahol ott volt Bojtor Janó a nántűi kollégám meg a pap, V.A.D. is. Már jó formában voltak és miután  megérkeztünk még megittak vagy két liter pálinkát hárman ( Én nem szálltam be az ivászatba. Nem voltunk egy szinten ! ). Hazaérkezett Ölvedi Csaba doktor neje is a vonattal Nagykárolyból, ő is fogorvos  volt és meglátván a társasságot, nagyon ”bulldog” lett .( Ölvedi doktor Hadadon és a felesége Tarsoly Erzsébet Alsószopron agyarművészkedett. ) . Akkor vettek színes televíziót és mi  annak a felavatására érkeztünk családi látogatásra, de a buli meg a haverok nem voltak beleszámítva. A pap úgy tett mint aki nagyon részeg és nekitántorodott ( majdnem ) a TV-nek. A doktornő gyorsan odaugrott kivédeni az esést, nehogy baja keletkezzen az új szerzeménynek . Persze ez csak olyan bosszantó trükk volt, a la V.A.D. ! Azért csak lehetett valami szesz a pópában, mert kiment pisilni meg  a lóhúzta sarétához amivel közlekedtek ketten Janó dokival és aminek a hátsó sarkához oda volt kötve egy szamár . Nehezen lehetett kenyeret vásárolni akkortájt . A papék valahonnan kenyeret szereztek ( Sarmaságon mindig volt kenyér a boltokban a bányászok miatt ) és azt a saréta nyitott  ládájába tették újságpapírba csomagolva és frissen kaszált fűvel letakarva. Amíg ők italoztak a szamár megette a kenyeret újságpapírostól, füvestől együtt (kiürítette a ládát )  . Ezt látván V.A.D. mérgében ráhúzott az ostorral a szamárra.   A szamár megugrott és vele együtt a ló is ami be volt fogva elől a sarétába. Mivel mindez az állategészségügyi rendelő hátsó irodaablaka előtt történt a ló betörte az iroda hármas ablakát a két rúddal és a fejével, majd a bent dolgozó Sarvadi Petru doktor ( Marhadoktor volt, aki egy szót sem akart magyarul beszélni, sőt haragudott arra aki így beszélt hozzá ! ) feje fölé magasodott .  A doktor kirohant az irodájából , sántítva és kikelve magából, hátrakerült a betört ablakhoz és lehuligánozta, lemarházta V.A.D.-ot, meg a zajra odaérkező doktorokat, energikusan rázogatva a görbebotját feléjük. Másnap a pap és a két doktor  bocsánatot kérni mentek az állatorvostól és kifizetni az okozott kárt. Na ennyit V.A.D. és a szocialista intelligencia viselt dolgairól. Persze aki többet ült Vasilescu Anghel-Dan környezetében többet tudna mesélni róla .

   Aztán az Ölvedi Csabit a fogorvost is akaratlanul lefigyeltem, mert a rendelő udvarán lévő fészerben tartotta a krém színű Dácsiáját és állandóan bütykölte, a keze könyökig kulimászos (degettes) volt s néha az arca is . Burrogtatta s megint bütykölt rajta, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy nagyon mérges lesz, hadonászott, káromkodott és többször belerúgott a kocsi hátsó kerekeibe, majd az udvar közepén visszafordult és utána köpött egy jó nagyot, mondott magában bolondul. Ez a jelenet többször megismétlődött. Sofőrkönyve nem volt, de azzal járt Hadadra dolgozni a Tövisháton, olyan 15-20 kilométerre .  Többször jelentkezett kocsivizsgára, de nem sikerült neki . Egyik alkalommal is hivatalos vizsgára jelentkezett, bevitette magát egyik haverjével Szatmárra, de a pisztán elvágták mert nem sikerült neki a parkolás. Nagyon mérges lett és káromkodva vissza ült a volán mellé, de mivel a haver nem volt kéznél, a vizsgáztató rendőrök szeme láttára hazahajtott Szatmárról, Szoporra . Többször volt nálunk társalogni és meg is kínáltuk ezzel-azzal. Cigarettázott, és az volt a szokása, hogy az égő cigarettával kiégette az abroszt az asztallap takarásában. A feleségem összes damasztabroszait kiégette .  Egyszer nagyon részegen érkezett és piát kért . Volt valami magam kotyvasztotta fokolatlan erős pálinkám és amikor abból megivott két pohárral lefeküdt fejjel az asztalra és horkolni kezdett . Megmérgelődtem és egy fél órai türelem után ébresztgetni kezdtem . Na itt nem alszunk pajtikám ! Gyerünk haza ! Valahogy leszállítottam a lakásból a szabadban épített hosszú lépcsőn, amelyikbe a mesterek cement helyett még bolhaport is kevertek, ( szürke mind a kettő) és valahogy átvonszolva az országúton a park mellett eldülöngéltünk mindenki szeme láttára a kis állomás előtti blokklakáshoz a második emeletre . Nehezen vittem fel, szinte tuszkoltam  a lépcsőkön, majd odaállítottam az ajtó mellé és becsengettem, de aztán sipirc ! Még hallottam, hogy nyílik az ajtó s aztán a felesége a doktornő "áradozásait" ahogy kifogadta . Ők is átköltöztek Magyarországra . Mindenki oda ment, csak én jöttem keletre a székelyekhez, mert azt tartom, hogy ahova mindenki megy ott sokan lesznek és előbb utóbb  nem lesz jó !

        Elmesélem azt is mi lett a MAT pincében lévő sok bor sorsa . Florea Ghiță mattfőnök igen "jó" fiú volt és mindenkivel " prieten la cataramă " ( csókos barát, borbarát ). Egyszer még azt is megengedte magának, hogy Szatmáron hótrészegen, éjszaka, furikázzon az égszínkék Dacsiájával, amikor egy puțoi polic ( kezdő ) megállította és el akarta venni a könyvét . Florea erre : Măi puțoiule ! Dute în strada cu tare , la blocul cu tare, la etajul cu tare și apartamentul cu tare ! Spune la șeful tău ăla mare, că acolo stă, să vină el să-mi ia carnetul !  Șeful s-a sculat și i-a luat permisul ! ( Menj el ebbe az utcába, ebbe a blokklakásba, erre az emeletre és ebbe a lakás részbe, mondd meg a főnöködnek, mert ott lakik, hogy jöjjön ő személyesen és vegye el ő a könyvemet ! A főnök pedig felkelt és személyesen elvette a könyvét !) Ghița nem csak öt literenként ajándékozott bort, hanem a nagyfőnökök családi szükségleteit is ellátta. Esküvők, keresztelők, halotti torok, karácsonyi és húsvéti ünnepek stb . Ha a Kraszna borrá változott volna akkor sem lett volna elég a potya borból . Így hát egyszer elfogyott . Jöttek a leltározók . Tovarășul Florea ! Prezentați averea statului din pivnițele Hurezu Mare. (Florea elvtárs, mutassa be a keze alatt lévő állami vagyont . ) Ghița felkészülve várta az ellenőrzést, mert mindenik 3-4 ezer literes üres hordó szájadékába felszereltetett belülről egy-egy veder megfelelő bort . (  Be lehet mászni egy ilyen nagy hordóba, elől egy nagy lyukon .) Tovarășul Florea !  A leltár szerint ebben a hordóban 3464 liter Rizling bor kell legyen ! Igen ! Így van ! Megkóstolja ? A Jani a munkás felmászott a létrán a hordólikhoz, gumicsövet dugott a hordóba ( vederbe ) és azonnal jött a bor . Első osztályú Rizling és ez így ment tovább a többi üres hordónál . Minden rendben találtatott . Akkor volt baj amikor a ciszternás kocsik üresen tértek meg a nántűi MAT pincéből. Floreát másnap elvitték és bent tartották vagy két hétig Szatmáron, de biztos nem a vendéglőben, aztán kinevezték az alsószopri len és kenderfeldolgozó intendánsának, beszerzőjének, a MAT pincének mattot adtak . Nagy "politikus" volt ! A forradalom idején társakat keresett, hogy személyesen felgyújtsa a Corneliu Coposu szülőházát a szomszédos Bobotán .Valami elintéznivalója volt vele még az ánti világból az apjának korteskedő társa volt a  Parasztpártban . Persze ebből nem lett semmi és később ki is lépett az Országmegmentő politikai alakulatból .                                                                                      A Bojtor János kollégám is ( szatmári gyerek ) akinek a marosvásárhelyi egyetemen vizsga után Szentkirályi prof. azt mondta, hogy a felelete is bojtorjános, körbe volt véve mindenféle lehetetlen alakkal . Elmesélem, hogy egyszer az orvosgyűlés után hogyan vitetett haza engem egy másik haverjével  Tasnádról Alsószoporra .

A tasnádi vendéglő, volt ROYAL szálló !

                                                                                  Gyűlés után általában bementünk a tasnádi vendéglőbe valamit meginni és néha enni is amíg a vonat ( délután fél négy ) megérkezett . Azt mondja Janó doktor mosolyogva, miután megérkeztünk a vendéglőbe és széjjel nézett az asztalsoron : Ni csak, itt a szatmári haverom és egy asztal felé vette az irányt amelyen látszólag valaki  leborulva aludt ! Leültünk melléje, de meg sem mozdult . Ahogy a pincér közeledett, felemelte a fejét és rám nézett zavaros, táskás  szemű tekintettel, majd megkérdezte: Te ki vagy ? Mondom neki. Na fizess egy decit és visszaejtette a fejét az asztalra  ! Amikor a pincér meghozta a rendelést ismét felébredt, fogta a poharat és egybe megitta a tartalmát, majd ismét visszahajtotta a fejét a fehér abroszon nyugvó karjára. ( Így hallgatta ki a gyanútlanul dumáló asztaltársaságot ? ) Mi a Janóval beszélgettünk és közben az idő odáig érett, hogy kellett menni a vonathoz. Kérdem Janót , jössz e vagy maradsz ? Mondja Janó, hogy a haverja hazavisz bennünket. Gondoltam viccel és ő fogja hazavinni a havert, ahogy kinézett. Még megittunk vagy két üveg hideg sört, és az ipse is szó nélkül hasonló stílusban minden szeszt megivott amit rendeltünk neki. Aztán ki kellett vezetni a vendéglőből  a kocsijáig, sokáig kereste a zsebeiben a slusszkulcsot, dülöngélve piszmogott a kocsiajtó kinyitásával, mert nem kapta kulcslyukat, aztán alig tudott a kormánykerék mellé betámolyogni . Janó mellé ült, én meg hátra, elszántan, lesz ami lesz alapon ! Az ipse behunyt szemmel, bóbiskolva, valahogy begyújtotta a nejlonvirágokkal kicirkalmazott Dácsiáját és bizonytalanul kereste a kezével a sebességváltót. Mondom Janónak : Nem lenne jobb ha te vezetnél ? Nem, nem, mondta Janó, hagyd csak őt  ! Amikor a manus a markában érezte a díszes sebváltót, mind a két szeme kinyílt mintha villany gyúlt volna a fejében, mereven előre tekintett és elindult a dombról lefelé . Nem tudom milyen sebességbe kapcsolt, de úgy nézett ki, hogy keresztül ugrat a tasnádi néptanács előtti méretes virággruppon . Hatalmasat fékezett, úgy hogy közéjük estem a fejemmel a hátsó ülésről, ösztönösen mondván: Lassabban !  Erre idegesen megkérdezte tőlem: Mi van faszi ? Tán nem félsz ?  Szállj le azonnal s fürgén kinyitotta nekem a hátsó ajtót belülről ! A vonat már elment és más lehetőségem Tasnádról hazaérni nem nagyon volt . Mondom neki, hogy nem félek, csak szokatlan a vezetési stílusa . Na jó, akkor ülj ott és muklesz, mondta nekem röviden és újra elindult rallys módon . Amikor kiértünk Tasnádról az egyenes útra Tasnádszarvad felé, az egyik útszéltől a másikig kanyargott a kerekeket vicsorogtatva .  Rálestem a sebességmérőre és száztíznél ingadozott . A forgalommal szembe ment és az utolsó pillanatban tért ki a kocsik elől . Sokan megálltak és az öklüket rázták utána, dudáltak . Eléggé megizzadt az ülepem amíg az Érszakácsi erdészházhoz értünk  ( nyolc kilométer ). Oda behajtott, mert nincs cigarettája . Mondtuk, hogy be van zárva a vendéglő, de ő csak bement és egy sekélyebb árkon keresztül a székekkel s asztalokkal teli teraszon landolt, összetolva azokat . Amikor végre meggyőződött róla, hogy ott cigarettát nem fog kapni, mert zárva van, mit sem törődve az asztalokkal, székekkel, megfordult a teraszon néhányszor beverve a kocsi elejét a lépcsőkbe , ahol jött ott vissza is ment a főútra, majd folytatta a rallyt Alsószoporig (6 km) . Szopron a központban a kereszteződésnél volt egy milicista , erre ő lelassított és óvatosan gurulva behúzott a park mellett Cigler Karcsiék elé . Na szállj le, mondta nekem röviden s kitessékelt a kocsiból . Reszkettek a lábaim, pedig nem tartom magam ijedősnek . Az ipse valami civil ratakontroll is volt meg valamelyik szatmári iskola igazgatója . Másnap délig aludt Janónál, majd utána ment a kocsival a rossz latyakos úton Dobrára ( Janó doktor ott volt aznap a rendelőben . ) és beakadt a sárba . ( Körbe Alsószopron keresztül aszfaltos út volt .  )  Szegény Janó a kollektívből kellett traktort hívjon, hogy kihúzzák a haverje nyakig sáros kocsiját a kátyúból. Még nála részegeskedett egy darabig és azt mondták, hogy valahol Nagyvárad felé fogták el a milicisták és egyenesen az alkohol elvonóba vitték . A családja már köröztette .

   Alsószopron én is körbe voltam véve sok hasonló "intelligens " emberrel . Ott volt például a párttitkár helyettes, a néhai disznópásztor fia, aki mindenben leutánozta Ceausecut . Pont olyan selypen beszélt, pont úgy csücsörítette a száját, pont úgy integetett a kezével beszéd közben és pont olyan téli kucsmát vett ( ezüstös asztrahán tökfedő ) mint a nagyfőnök . Egyszer valamilyen potyavendégségbe érkezett az előbb említett szakácsi erdőbrigád székhelyére ahol az egyik épület protokoll fogadónak volt berendezve, kis boltocskával, teraszos vendéglővel, szobákkal . A brigádosnak is hasonló kucsmája volt mint a titkár elvtársnak és nem tudni mi okból , de megcsodálták egymás fejfedőjét . De szép sapkád van  mondta kötekedően a brigádos ! A tied sem ronda felelt a párttitkár helyettes . Fogadjunk, folytatta emez, hogy húsz lépésről nem találod el a kucsmádat azzal a fegyverrel ami a válladon van s amilyen kancsal vagy ! Kimentek az erdőbe és a brigádos feltette a kucsmáját egy bokorra olyan húsz lépésre, majd töltött, de előbb a söréteket kieresztette a földre, de ezt a titkár elvtárs nem vette észre . Bumm ! A kucsma érintetlen maradt ! Ha, ha, ha !- kacagta a titkár. Add csak ide azt a fegyvert , én eltalálom . Jó, de akkor tedd oda a te kucsmádat ! Rendben van, felelte elvakultan a titkár és odatette a saját asztrahán kucsmáját a bokorra. A brigádos töltött és mosolyogva odanyújtotta neki a lőfegyvert . Cél ! Bumm ! A sapka darabokban repült széjjel, most már kacaj nélkül . Sokáig tökfedő nélkül fedetlen fejjel járt a titkár elvtárs a téli hidegben .

   Egyszer hivatalosak voltunk családostól Szopron egy újonnan érkezett fogorvos házaspárhoz, ( Negruțiu ) úgymond egy pizzára ! Találkoztam aznap a titkár elvtárssal és megkérdeztem, jösztök e ? Persze,hogy jövünk de, ”măi Anti ” milyen az a pizza ? Mondom neki, hogy pont olyan mint mikor valaki részegen visszahányja az ételt a tányérjára . Este találkoztunk és a gazdasszony mindent megtett azért, hogy a felszolgált étel úgy nézzen ki mint ahogy azt én előre lefestettem . Az ipse ingerülten felugrott az asztaltól és vehemensen tiltakozott ilyen fajta étel elfogyasztása ellen, majd szalonnát, kenyeret,meg hagymát kért . Hiába győzködtük, hogy kóstolja meg, milyen finom, ő undorral nézett még ránk is akik fogyasztottuk . Egyik találkozásunk alkalmával azt mondja nekem elbölcsült hangon : Măi Anti ! Să știi (tudjad ), azért egy faluban nagyon fontos a vezető ! Fontosabb mint a doktor ! Mert doktor nélkül meglehet egy falu, de vezető nélkül nem látom hogyan ! ( Ez így van, ma is lenéznek bennünket a vezetők és azért áll így az egészségügy ahogy áll !) Azóta is neheztelek rá , de őkelme azután még az RMDSZ színeiben is kereste a politikai karrierjét, nem tudom milyen sikerrel .

  Aztán ott volt a Pongrácz András a mentősofőr aki egy derék, szőkés, magas, mosolygós ember volt . Sok kiszálláson vettünk részt, még a szatmári Șomcodi tanügyi inspektorhoz is kihívtak bennünket Rákosterebesre ( Racova ) akin már nem lehetett segíteni, mert szívinfarktust kapott a nagykomai tevékenysége közben és meghalt. Annak idején tanító koromban a szakaszi igazgató ( Spán ) irodájában "gyóntatott " , miután Mărcuț a sándrai igazgató beárult, hogy a paphoz járok és rossz példát mutatok a szocialista ifjúságnak. Arról vallatott hogy hiszek e Istenben  ? Hát nem értünk oda a mentővel időben, hogy megkérdezzem tőle, hogy ő hisz e ? Sok "kalandunk " volt a mentővel . Egyik éjjel egy vérző asszonyt vittünk Szatmárra . Ákoson ahogy keresztül mentünk a vasúton, az egyik kerék leeresztett . Beálltunk egy közeli villanykörte alá és leszereltük a kereket . Feltettük a pótkereket, de alig mentünk kétszáz métert ismét leeresztett a kerék . Na mondom én magamban ennek a fehérnépnek annyi. Mobiltelefonról akkor még nem is álmodtunk. Megragasztottuk a belsőt és már hajnalodott amikor beértünk a szatmári sürgősségre . Az asszonyka megélt .                                                                 Volt olyan időszak, hogy engedélyezték a mentőfutást az orvosi gyűlésre . Miután Pongrácz összeszedte a hadadi, bogdándi meg a nántüi kollégákat Krasznaákosra mentünk Nagy Ferenc doktorért ( akivel mindig összetévesztettek bennünket ) . Azt mondja Feri, hogy ő tud egy rövidebb utat Tasnádra, Gánáson keresztül és ott megállhatunk egy kicsit Murvai bácsinál . Így is lett ! Gánáspusztán megittunk vagy két liter bort  a vendégszerető magányos tatánál . Jó bora volt ! Homoki bor ! Tovább mentünk, de egyszer már közel Tasnádhoz  a jó minőségű mezei út széles sávban fel volt szántva ! Vissza kellett térjünk és a vasút mellett egészen Csögig poroztunk valahogy és onnan Tasnádra, nagy kitérővel . Elkéstünk a gyűlésről is. A szigorú igazgató Eisler pedig haptákba kapta a társaságot . Hol voltatok ilyen sokáig ? Hát mit csináljunk ha felszántották az utat köpte be Janó doktor  ! Na gondolom akkor hol, felelt az igazgató mérgesen és elkezdte a gyűlést.                                                  Egyszer Dobrára hívta a mentőt a Dobrán lakó, de Szopron dolgozó kolléganőm Gáti Éva a református pap ( Barcza Dániel ) felesége. Mondja Pongrácz, ő nem tud menni mert ivott, de hívja az egyik barátját a szövetkezet Volga kocsijával és megnézzük azt a sürgősséget. Oda érve tapasztaltam, hogy egyik ismert, krónikus, pszichés betegnek  téveszméi voltak, meg szorongásai, de nem volt sürgősség . Megdumáltam és hazaküldtem. Én is haza igyekeztem volna de nem volt mivel, mert a két sofőr és a gyerek úgy eltűnt mint a kámfor a Volgával együtt . Pongrácz magával hozta a kisebbik fiát Attilát is. Egy óra múlva jöttek elő a pincék felől sebesen és nagy féket vágtak a rendelő előtt . Ők hátul ültek én meg beültem az anyós ülésre . A kocsiban gyanús gáz, erjedő must illata terjengett . ( Szüretelés utáni idő volt ) . Elindultunk, de a kocsi az első kanyarban bizonytalan kanyarodás után teljes sebességgel belerohant egy vastag beton villanyoszlopba az út szélén és kidöntötte azt . Pongrácz mondta Szopron, hogy ő ivott, de azt nem mondta, hogy a haverje is, amire még rátett a pincebeli italozás is. Az ütközés előtt még annyi időm volt, hogy megfeszítsem a lábaimat ( légzsák, mentőöv még nem volt divatban ), de az ütközés ereje  akkora volt és akkorát bólintottam meg ugrottam, hogy a fejemmel elértem és összetörtem a hátrapillantó tükröt s folyni kezdett a vér a homlokomból . A Pongrácz fiú is sokkos állapotba került és kiugorva a kocsiból kiabálta . Látta doktor bácsi milyen részeg volt a sofőr ! Én láttam, de a környék egyből sötét lett, mert a kidőlő villanyoszlop kirángatta a házak tetejéről a vezetékeket. Mindenki kigyűlt az utcára és lármázott én meg visszaszaladtam a kolléganőhöz elsősegélyért . Csak egy kis karcolás volt a homlokomon, de a Volga eleje , bármilyen robusztus kocsi volt , összehajlott . Pongrácz meg a sofőr nézte a kárt, majd el kezdtek keresni engem . A híd alatt a tujabokrokban, még a szomszédos kertben is és nem értették hova tűnhettem el. Aztán telefonáltunk a rendelőből s Kovács Jenő Szoporról utánam jött, hazavitt ! A sérült Volga sokáig ott volt a szövetkezet épülete mögött . Itt is meg lehetett volna halni egy kicsit ! Valakik azt pletykálták a faluban, hogy én vezettem volna a kocsit ! Kocsit vezetni soha nem is próbáltam s nem is fogok ! . Azért van a szakember, a sofőr . Mindenhova elértem idejében gyalog, biciklivel, szekérrel, kocsival, vonattal, repülővel, de nem én vezettem, kivéve a biciklit, mert azt sokat ! Fél Erdélyt lebicikliztem ! Gyakorlatilag Brassótól Krasznabéltekig bicikliztem!

                A dobrai református templom.( Mircea Chereches felvétele )

 Az alábbi képeken Alsószopor  látszik . Itt dolgoztam mint körörvos 19 évet. ( 1972- 1991 ) A piros tornyos Görögkatolikus templom még nem volt meg az én időmben csak az ortodox . A képeket Radu Chereches készítette.