SÁJBÁZÁS.

       Sándrán láttam ezt a játékot 1965-66-ban, amikor ott egy évig tanítóskodtam . Akkor télen lőtte agyon sörétes puskával a szokondi Veres Guszti a szintén szokondi, de Sándrán tanító Steinbinder Veront a kolléganőnket tiszta féltékenységből. Szép nő volt és többeknek tetszett már az erdődi liceumban is.          ( Tanítóim ) Azt mondják Szokondon, Szakaszon s biztos más sváb helységekben is Sájbáztak. Bélteken nem emlékszem ilyesmire, de lehet valamikor ott is szokás volt . Funkensuntag-nak ( Szikrázó vasárnap) nevezték azt a Gyertyaszentelő utáni vasárnapot amikor lezajlott a játék .
 Soros legények kiváltsága volt , ők voltak a főszervezők és a főszereplők is. Egész héten készítették a megfelelő vastag tölgyfakorongokat, kifúrták a közepét mindegyiknek, felpántlikázott lovasszekerekkel végig mentek a falun, jelképesen tüzelőanyagot gyűjtöttek, meghívták a falu apraját nagyját a sájbázásra . A településen kívül egy alkalmas dombon máglyát raktak és sötétedés után azt meggyújtották. A máglyában benne voltak a fakorongok, melyek nem égtek el mert arra vigyáztak, csak megtüzesítették őket .Szokás volt, hogy a máglyát a legidősebb vénkisasszony gyújtsa meg . Ki is gúnyolták később ,egy sájba erejéig, de ő ezen csak mosolygott. A tűztől pár méterre egy ferdén felszerelt széles deszkát állítottak fel, az volt a kilövő állás. Amikor a sájbák izzásba jöttek elkezdődhetett a látványosság . Egy hosszú, vastagabb, de hajlékony faág kihegyezett végére szúrták a tüzes sájbát , rigmust mondtak s nekicsapták a ferde deszkának. Így az izzó, lángoló korong szikrázva a magasba repült, majd földet érve világítva gurult le a domboldalon. Minden korong valakiért repült. A legelső a falu elöljáróé volt s a leggyakorlottabb legények repítették rigmusos szövegekkel dicsérve az elöljárót. ( Schieben,Schieben, aus und ein, dia Schieb soll dem Herren Richter sein ! )  Nagy, elégedetlen  moraj hangzott, ha nem sikerült megfelelően elhajtani a korongot s az a rámpa mellé leesett (ismétlés nem volt lehetséges ). Az elöljárók korongjai után a falu fiataljait kiáltották ki, pár szerint. ( Scheibi,Scheibi i wiam soll dia Scheib sei ? Dia Scheib soll sei is Anton Deresch und Maria Kaizer ! ) Nagyon jól tudták a kikiáltók ki kinek udvarol s néven szólítva a szerelmes párt, sok boldogságot,szerencsét kívántak nekik mielőtt a sájbát elrepítették volna. Nem volt ritka, hogy a faluban történt rossz, vagy elítélendő dolog,esemény is sájbát kapott. Úgy hulljon rá a feledés fátyla mint ahogy e korong elvillan, mondták . Megdorgálták a vénkisasszonyokat s a részeges vénlegényeket, a lusta, hanyag gazdákat . Amikor a sájbák elfogytak, megvárták amíg a máglya elég, a parazsat vízzel eloltották, a tűz helyét gondosan elföldelték, nehogy a falu meggyúljon, aztán elmentek a pincesorra, ahol reggelig mulattak . 

Dr. Nagy Antal, 2009.04.06